Lélekcseppek

mintha

láttalak
hallottalak
éreztelek
volna már

mintha

néznél
érintenél
melegítenél

ősz van

mintha

itt lennél

2010.11.12.

Ez volt a legelső vers, amit Drágám írt nekem :)

Reszket bennem szívem, lelkem
midig ezt a fényt kerestem,
amit elhoztál szemedben-
-most árad rám tűzpatakban,
végig perzsel álmaimban,
andalodva két karodban
én is fénnyé válok nyomban.

 2010.12.04. H.É.

Szitáló fények napot zizegnek körém,
zümmögő hangok dünnyögnek álmokat,
próbálok lépni, nem jutok túl körén,
bilincsbe fogott, itt tart a virradat
(álmaim közt is kutatom hangodat)

Tépném magamról nyűtt álomköntösét
múltamnak, mégis néha itt lebeg,
olyankor még jobban vágyom érezni:
vagy nekem,ölelsz,és nem csak képzelet
(boldogság érezni gyengéd két kezed)

2011.01.07. H.É.

Rég jártam erre.

Tulajdonképpen be is zárhatnám a blogot, hisz a fülszövegben említett "viszonzatlan szerelem" már idejétmúlt dologgá vált.

Jelenleg (már több mint egy éve) boldog párkapcsolatban élek egy a versírás kapcsán megismert imádnivaló édes emberrel, aki minden szempontból tökéletes "másik felem".

Születtek új versek Neki/Róla/Tőle is. Úgy gondolom, beillesztek belőlük ide némi izelítőt, aztán ezt a blogot bezárom, és egy másikban "új lapot" nyitok.

Akkor jöjjön néhány új vers...

ablakon lesem
kormozott egem
kertemben kószálnak
bágyadt árnyak

- éjfél elosont
s én titkon várlak -

rebben szemem
megreccsen az ágy
blúzom alatt símulva
lapít a vágy

(Álomtündér)

hazudj körém egy új világot,
hol nem vacognak angyalok,
mert szép a szép,
és nem fáj semmi,
hol én igazán én vagyok

mesélj fölém szikrás csodákat
rám mosolygó ében eget,
ahol a hold a jóbarátom,
s csillagfényt súg a képzelet

kérlek hazudj, én megbocsátom
ha nem is teljesen igaz,
de szép szavad
hoz könnyű álmot,
lágy hangod lesz nekem vígasz

(Álomtündér)

Azt álmodtam régen
boldog leszek egyszer -
de hamar kiderült
hogy más a végzetem...

Néhány év szerelem
vidám és felhőtlen
- sandán kifigyelte
el is irigyelte...

hiszen nagyhirtelen
a biztosnak hitt alap
oly hamar elillant
csupáncsak űr maradt

elég egy pillanat
az idő meghasadt
s vele a lelkem
- romos kihült falak -

szép álmom tovatünt
csak tépett rongycafat
sötétség mindenütt
hisz minden elveszett.

letarolva múltam
a nagymester vizslat:
"szíved most elveszem
kibírod-e vagy sem"

...ha megtör s elvérzek
a vizsgán elbuktat  -
- az idő friss sebére
keresgél foltokat -

s lám tudja, meglelte:
túléltem - bár erre
pici esélyem volt,
hisz hegy mi rám omolt...

...s mint már azt
elmondtam:
szűkmarkúan mérte
sorsom a mosolyt,
most bánat csendje fojt -
- s az életem a folt...

*Édes éjben, éjsötétben angyalröptű gondolat

feléd szárnyal, téged szólít, elbűvöl egy perc alatt.*

Komor, sötét, fájó csendben keresem, de nem lelem,

hideg szél vág, nagyon fázom, merre tüntél kedvesem?

*Tündérujjal megcirógat, végigsimít örömöm,

köszönöm hogy rámtaláltál, minden szavad köszönöm! *

Botlik lábam, tüske tépi redőszántott homlokom,

nem tudom hogy látlak-e még, ködbe fullad holnapom...

                    (Álomtündér)

Csak egyszer szeretnék boldog lenni,
csak egyszer szeretnék úgy szeretni
hogy megálljon tőle a szél!
...hogy örüljön minden mi él!
Csak egyszer szeretném
ha úgy néznél rám...
Csak egyszer szeretném
hogy eljöjj hozzám,
egyszer érezd a végtelent
ami tért tágít idebent,
bennem itt mélyen a szivemben:
minden mondatod itt él bennem...
Minden szép szavad belül lobog
ritmusra ahogy a szivem dobog...
Minden mosolyod mi felém lebeg-
-s közben álmomat átöleled...
...átöleled szegény árva magam,
s tudod hogy ezzel mit okozol nekem:
érintésedtől eláll a szavam,
s szinkópás ritmust dobol a szivem...
Tedd, hogy egyszer átélhessem kérlek-
-ezzel nekem tartozik az élet...

...csak egyszer jöjj el s én boldog leszek
egyszer az életben még szerethetek...

...teszem a dolgom,
mint máskor...
jó lenne most lenni máshol,
majd belémhasít:hiányzol
mert oly nyomasztó a távol...
Várok egy jelet,
hogy gondolsz rám...
várom a hangod,
hogy szólj hozzám...
Az órák telnek és néma csend-
-nem értem, nem tudom:
 mit jelent...

...ezt is a kis zűr kapcsán írtam....

Volt némi kis probléma...(de már elmúlt) ez akkor keletkezett...

Útra keltem hozzád
áhitatos szívvel,
telve érted érzett
bódult szerelemmel!
Gátolták utamat
lázongó istenek
lábam elé küldtek
hatalmas rögöket!
Botladoztam néha-
-de erős az ember,
s ha a cél magasztos
mindent lekűzd egyszer!
Megjártam a poklot,
átszeltem kék eget,
átúsztam folyókat,
áthágtam bérceket,
Folyton felidézett
a csalfa képzelet,
s édes kábulatban
követtem léptedet!
Csak a remény éltet:
egyszer utolérlek,
s közeledbe érve
megnyughatok végleg!

(Álomtündér)

Hiába akarlak elfeledni-
-nem tudlak!
Hiába akarlak nem szeretni-
nem tudlak!
Hiába szeretnék másra gondolni-
nem tudok!
Hiába telik az idő-
még mindíg csak rólad álmodok,
s hiába minden-
ebbe naponta picit belehalok...

(Álomtündér)

Halkan surran csendembe a magány-
-belopódzik estelente életembe,
könnyfátylat von két szememre-
-de egyszer el is illan talán...

Óvatosan koppan padlómon léptem-
-akárhogy akarom, békém nem lelem,
szorítja, gyötri szívem félelem,
ide-oda hajt nyugtalan vérem...

Nem jön jel tőled, hiába várom,
bármibe kezdek, hozzád száll lelkem,
"mint testnek a kenyér" az vagy nekem,
elfeledett szívem kanosszáját járom.

...Légy a feloldozóm édes szerelem...