Lélekcseppek

                        *Édes éjben, éjsötétben angyalröptű gondolat feléd szárnyal, téged szólít, elbűvöl egy perc alatt.* Komor, sötét, fájó csendben keresem, de nem lelem, hideg szél vág, nagyon fázom,…

 Csak úgy megrezzen,csak úgy hirtelenújra megdobbanitt a szivemben...Csak úgy álmodom,csak úgy létezem,csak úgy átvágokaz egész életen...csak úgy boldogság--vagy csak képzelem?Csak úgy várok rádés ez jó nekem...Csak a hangodért,csak hogy vagy nekem--tényleg vagy nekem?Csak…

 Ez itt a lebegés,megnyugvás és álmodás,boldog megsemmisülés,bűvös bájos éjvarázs...Ez könnyű szárnyalás,ami felszabadít,ez édes borzongás,mi jókedvre derít...Ez fájó gyötrelemkínzó szívfájdalom...Már nem tagadhatomhogy mégis kell nekem...Jöjj hát, szép…

   Lehet, hogy nincs minden veszve még,lehet, hogy kiderül még az ég,lehet, hogy számomra is van mégnéhány boldog óra--miről már lemondtam...Lehet, hogy újra látlak téged,lehet, hogy nem tünsz el végleg,lehet, hogy juttat még az életkellemes perceket--ezt remélem…