Lélekcseppek

Azt álmodtam régenboldog leszek egyszer -de hamar kiderülthogy más a végzetem...Néhány év szerelemvidám és felhőtlen- sandán kifigyelteel is irigyelte...hiszen nagyhirtelena biztosnak hitt alapoly hamar elillantcsupáncsak űr maradtelég egy pillanataz idő meghasadts vele a lelkem-…

                        *Édes éjben, éjsötétben angyalröptű gondolat feléd szárnyal, téged szólít, elbűvöl egy perc alatt.* Komor, sötét, fájó csendben keresem, de nem lelem, hideg szél vág, nagyon fázom,…

                    (Álomtündér)

Árnyas szobában, hűs párnák között,csendes nagy titokban, zárt ajtók mögött,ködként lebegve mindenek felettegyszerre csodás érzés született...Elborítva földet és egetelsodorva borút, s fellegetfelkeltve érzést s szellemetnem ismerve azt hogy: "nem…

 Csak úgy megrezzen,csak úgy hirtelenújra megdobbanitt a szivemben...Csak úgy álmodom,csak úgy létezem,csak úgy átvágokaz egész életen...csak úgy boldogság--vagy csak képzelem?Csak úgy várok rádés ez jó nekem...Csak a hangodért,csak hogy vagy nekem--tényleg vagy nekem?Csak…

Csak egyszer szeretnék boldog lenni,csak egyszer szeretnék úgy szeretnihogy megálljon tőle a szél!...hogy örüljön minden mi él!Csak egyszer szeretném ha úgy néznél rám...Csak egyszer szeretném hogy eljöjj hozzám,egyszer érezd a végtelentami tért tágít idebent,bennem itt…

...teszem a dolgom, mint máskor...jó lenne most lenni máshol,majd belémhasít:hiányzolmert oly nyomasztó a távol...Várok egy jelet, hogy gondolsz rám...várom a hangod, hogy szólj hozzám...Az órák telnek és néma csend--nem értem, nem tudom: mit jelent... ...ezt is a kis…

Volt némi kis probléma...(de már elmúlt) ez akkor keletkezett...

 Ez itt a lebegés,megnyugvás és álmodás,boldog megsemmisülés,bűvös bájos éjvarázs...Ez könnyű szárnyalás,ami felszabadít,ez édes borzongás,mi jókedvre derít...Ez fájó gyötrelemkínzó szívfájdalom...Már nem tagadhatomhogy mégis kell nekem...Jöjj hát, szép…

 Ezt én már láttam...-itt én már jártam...-már láttam arcodat-éreztem csókodat...Jártam, hol te lépdelsz,éreztem, mit érzel...Álmodtam álmodat,éltem életedet,féltem kételyedet...Szárnyaltam szárnyaddal,kívántam vágyaddal,verőfényes délbenbirkóztam…

   Lehet, hogy nincs minden veszve még,lehet, hogy kiderül még az ég,lehet, hogy számomra is van mégnéhány boldog óra--miről már lemondtam...Lehet, hogy újra látlak téged,lehet, hogy nem tünsz el végleg,lehet, hogy juttat még az életkellemes perceket--ezt remélem…

Útra keltem hozzádáhitatos szívvel,telve érted érzettbódult szerelemmel!Gátolták utamatlázongó isteneklábam elé küldtekhatalmas rögöket!Botladoztam néha--de erős az ember,s ha a cél magasztosmindent lekűzd egyszer!Megjártam a poklot,átszeltem kék eget,átúsztam…

 Hiába akarlak elfeledni--nem tudlak!Hiába akarlak nem szeretni-nem tudlak!Hiába szeretnék másra gondolni-nem tudok!Hiába telik az idő-még mindíg csak rólad álmodok,s hiába minden-ebbe naponta picit belehalok...(Álomtündér)  

 Libben a szellő,lebben az álom,szállong az időlepkeszárnyon...Csillan a napfény,illan a bánat,boldogságpermetárad a tájon...kósza tündérekfák között táncolnak,majd elpihenveők is álmodnak...kis patak dúdolvafut a végtelenbe,álomfátylat vonmind a két…

Halkan surran csendembe a magány--belopódzik estelente életembe,könnyfátylat von két szememre--de egyszer el is illan talán...Óvatosan koppan padlómon léptem--akárhogy akarom, békém nem lelem,szorítja, gyötri szívem félelem,ide-oda hajt nyugtalan vérem...Nem jön jel tőled, hiába…

Álom volt eddig az életemálom volt,de sajnos felébredtem...Lebegtem ég és föld között,lelkem az egekben tündökölt...Valóság volt--vagy csak képzelet?De beragyogta létemet...Azt hittem: ez majd örökké tart,nem éreztem a közelgő vihart...Hirtelen csapott ledühöngő…

 Kérdezem a percetmiért fut ennyire?Miért, hogy nem jutott időm semmire?Kérdezem az órát:lehetne egyszerhogy megállna?-s Ő engem megvárna?...Kérdezem álmaimhova illantakmiért csábítottak,ha aztán elhagytak?Kérdezem magam:jó ez így nekem?A választ nem tudom,s jövőm nem…

Na, ez sem most időszerű (hálistennek) - most konszolidáltabb a helyzet...mostmár nem fogom mindíg ideírni, de ezeket is föl akartam tenni...ezek is az én "gyerekeim" :) 

Ez a vers nem most íródott - most hálistennek nem időszerű - de azért felrakom...     Most fájok... Most fájok- -de ez jó nagyon, és én hagyom... Most fájok- -s…

gondolatok, eszmélések, bánatok, és szenvedések, belenyugvás, ami nem jön... fájdalom- -mi földhöz döngöl... szenvedélyes álomképek- -verejtékes…

 Vádolom az időt,mert oly kevés volt......vádolom a napot,mely oly gyorsan elfolyt...Vádolom magamaz elmulasztott percekért...S vádollak!Igen téged is vádollak én...Vádollak Kedves,mert nem lehetsz enyém--vagy van még remény?...Álomtündér