Lélekcseppek

Azt álmodtam régenboldog leszek egyszer -de hamar kiderülthogy más a végzetem...Néhány év szerelemvidám és felhőtlen- sandán kifigyelteel is irigyelte...hiszen nagyhirtelena biztosnak hitt alapoly hamar elillantcsupáncsak űr maradtelég egy pillanataz idő meghasadts vele a lelkem-…

                        *Édes éjben, éjsötétben angyalröptű gondolat feléd szárnyal, téged szólít, elbűvöl egy perc alatt.* Komor, sötét, fájó csendben keresem, de nem lelem, hideg szél vág, nagyon fázom,…

Na, ez sem most időszerű (hálistennek) - most konszolidáltabb a helyzet...mostmár nem fogom mindíg ideírni, de ezeket is föl akartam tenni...ezek is az én "gyerekeim" :) 

A mesének vége... ami ezután jön, az már múltidő....Azért felteszem a többi "régi" verset is, a teljesség kedvéért...Aztán születtek újak is...keserűek, szomorúak fájdalmasak...Ha valaki véletlenül olvas, jelezze, kérem...

 Oly kusza minden-  -idegen és zavaros, elcsigázott lelkem csak vaktában botladoz'- -nem találja a kiutat: kapaszkodók után hiába keres-kutat... Eltemet ez a szövevény: nem csillan semmi remény?...  Hol vannak a segítŐ kezek? Hol a kedves emberek? Mindenki elhagyott?…

Na, itt kicsit (...na jó, hát nagyon) kiborultam...Hagyjanak békén végre!Nem kéne már ez...Tényleg ezt érdemlem?!...Ennyi a fizetségem?Ezt nem hiszem...Mi velem a sors terve?...Lehetne, hogy egy percre--vagy egy hétre-megállna az idő?...Nem lenne bosszúság,nem lenne fájdalom,nem…

(Álomtündér)2007.09.17.