A neved sem tudom, csak érzem valahol mélyen
lelkem rejtett zugában
felém nyújtózó lelked simítását:
a lelkemben hordalak.
A lelkemben hordalak
és este ha csak a halk zene szól a szobámban
arcod feldereng előttem
ahogy csibészül nézel rám,
felidézem csintalan mosolyod:
a szememben hordalak...
(Álomtündér)
(2007.05.12.)
Utolsó kommentek