Szorítja szívemet félelem:
hol lehetsz kedvesem
merre jársz...
rideg és hideg
az egész világ
dermedt a borongós őszi táj
kérdem a csendben
hogy látlak-e még
senki nem felel
csak fúj a szél,
hajlítja kertben
a fa derekát
eső veri a lombkoronát
koppan az ereszen
ezernyi cseppje
Őszanya hullatja
könnyét értünk,
meg sem született
s ellobant hevünk...
én is sírnék
de száraz szemem
- csak lelkem zokog:
elszállt a remény
a hűlő légbe,
hasztalan vágyom
a messzeségbe...
nekem nem jut
már több szerelem,
folyvást
ezt dübörgi szívem...
(Álomtündér)
2007.11.01.
Utolsó kommentek