Na, itt kicsit (...na jó, hát nagyon) kiborultam...
Hagyjanak békén végre!
Nem kéne már ez...
Tényleg ezt érdemlem?!...
Ennyi a fizetségem?
Ezt nem hiszem...
Mi velem a sors terve?...
Lehetne, hogy egy percre-
-vagy egy hétre-
megállna az idő?...
Nem lenne bosszúság,
nem lenne fájdalom,
nem lenne bántás,
csak béke, s nyugalom...
mert én már nem bírom!
Ki kéne kapcsolni-
-vagy valahol elbújni-
ne találjon rám a baj...
Hol az a kis zug
mely elrejt - eltakar?
Ó, csak látnám!...
Sajnos nem tudom,
de erőm elfogyott,
lelkem megrogyott...
Sikítanék, kiáltanék...
...vagy csak csendesen zokognék
most valaki vállán...
(Álomtündér)
2007.11.25.
Utolsó kommentek