Úgy kellesz nekem
mint hópihének a fagy
hogy  ne olvadjon el:
a téli álmom vagy-
-de már álom maradsz...

Úgy kellesz, mint hajnal
az éjnek - hisz vele teljes,
mielőtt jön a nappal:
én veled lennék Kedves-
-de már nem lehetek...

Majd rájövök: te úgy kellesz
 egész valódban, édes önmagad,
mint te magad kellesz nekem-
- erre nincs jó hasonlat!
De hisz olyan messze vagy...

(Álomtündér)