Halkan surran csendembe a magány-
-belopódzik estelente életembe,
könnyfátylat von két szememre-
-de egyszer el is illan talán...
Óvatosan koppan padlómon léptem-
-akárhogy akarom, békém nem lelem,
szorítja, gyötri szívem félelem,
ide-oda hajt nyugtalan vérem...
Nem jön jel tőled, hiába várom,
bármibe kezdek, hozzád száll lelkem,
"mint testnek a kenyér" az vagy nekem,
elfeledett szívem kanosszáját járom.
...Légy a feloldozóm édes szerelem...
Utolsó kommentek