Útra keltem hozzád
áhitatos szívvel,
telve érted érzett
bódult szerelemmel!
Gátolták utamat
lázongó istenek
lábam elé küldtek
hatalmas rögöket!
Botladoztam néha-
-de erős az ember,
s ha a cél magasztos
mindent lekűzd egyszer!
Megjártam a poklot,
átszeltem kék eget,
átúsztam folyókat,
áthágtam bérceket,
Folyton felidézett
a csalfa képzelet,
s édes kábulatban
követtem léptedet!
Csak a remény éltet:
egyszer utolérlek,
s közeledbe érve
megnyughatok végleg!

(Álomtündér)