Halkan surran csendembe a magány--belopódzik estelente életembe,könnyfátylat von két szememre--de egyszer el is illan talán...Óvatosan koppan padlómon léptem--akárhogy akarom, békém nem lelem,szorítja, gyötri szívem félelem,ide-oda hajt nyugtalan vérem...Nem jön jel tőled, hiába…
Utolsó kommentek