Lélekcseppek

Most fájok...

Most fájok-
-de ez jó nagyon,
és én hagyom...
Most fájok-
-s csendben szenvedek,
és halkan súgom nevedet,
én akkor is szeretlek...
Most fájsz nekem,
de bevallom:
most jólesik e fájdalom!
De jó lenne,
ha túl az álmokon
kisírhatnám magam
a válladon!

(Álomtündér)

gondolatok,
eszmélések,
bánatok,
és szenvedések,
belenyugvás,
ami nem jön...
fájdalom-
-mi földhöz döngöl...
szenvedélyes
álomképek-
-verejtékes
ébredések...
remények
és csalódások,
mélypontok
és szárnyalások:
ellentétek
szövevénye
s remélem,
nem ez a vége...

(Álomtündér)

 
Vádolom az időt,
mert oly kevés volt...
...vádolom a napot,
mely oly gyorsan elfolyt...
Vádolom magam
az elmulasztott percekért...
S vádollak!
Igen téged is vádollak én...
Vádollak Kedves,
mert nem lehetsz enyém-
-vagy van még remény?...

Álomtündér

Csaló a vágy,
becsap a láz,
kínoz a tűz
s a hideg ráz-
ezernyi kétely
zúzza szét létem,
surran a mákony
szempillám felett...
...hajnal felé már
ha jő a derengés
idebűvöllek-
megfogod kezem,
édes mosollyal
simogat szemem...
míly bűverővel
bír a képzelet-
hisz tudom:
ez csak álom,
s te nem vagy velem...

(Álomtündér)

Ez az mitől féltem...
Ez, mit úgy reméltem
hogy nem jön soha el-
-csak erősen hinnem kell!
De nem is tudom mit gondoltam:
én mindíg szerencsétlen voltam,
hát ez az mire számíthattam...
Hiába minden könny és bánat
mi nehezíti szempillámat,
nem tudlak feledni,úgy hiszem-
-elszorul fájó szívem,
hasztalan keres szemem:
nem látlak többé sosem...

Álomtündér

Átkozott volt a perc,
mikor először rámtekintettél,
átkozott az a nap,
mikor megismertelek,
átkozott az óra,
mikor megérintett a szerelem...
Hát kellett ez nekem?...

Gyönyörű perc volt,
mikor először néztél szépen rám,
gyönyörű volt a nap,
mikor odajöttél hozzám,
gyönyörű volt az óra,
mikor belédszerettem...
...igen!...ez kellett nekem!...

    (Álomtündér)

Karácsonyi varázslat-
-álomképek cikáznak:
angyalszárnyon repülök,
képzeletem végtelen-
-elgondolom mit hozhat még
szerény, árva életem...
Lehetek még boldog, s vidám?
Lesz még társam, ki vár reám?
Lesz akihez tartozom,
kinek vállán megnyugszom?...
Ellágyulva bűvös képtől
mély álomba merülök,
álmomban már itt vagy velem,
távolbatünt bús életem,
rámtalált a szerelem...
...ennyi az mi kell nekem...

(Álomtündér)

Végiggondolva életem
nem tudom: mit vétettem...
Nem tudom mi az oka
e rengeteg fájdalomnak,
bánatnak és gondnak
ami nekem jutott...
Lehet nem is én tettem
rosszat,
csak rosszkor születtem,
s a boldogságból az én számomra
csak ez adatott:
húsz év veled,
mely elfutott
mint gyors patak
és meglehet:
nem volt mindíg
egünkön szivárvány
de a szeretet
begyógyít sok sebet,
s száz meg ezer emlék
őrzi szerelmedet...
S tudd: szivem nem feled,
bár elmentél - most máshol jársz
átkarolt a végtelen,
barangolsz égi réteken...
nagyon hiányzol nekem
egyetlen szerelmem...

Álomtündér

 Álomköd ül mindennen,
álom száll a réteken,
álomittas felhő kúszik
álomfátyol-egemen...
Álomtájon barangolok
álompázsit-szőnyegen,
álomszellő cirólgatja
álomlepte mindenem...
Álomszárnyon álomlétem
álomtehes vágyat űz...
Álomszivem álomágyon
álmodik - és csupa tűz...

Álomtündér

Áhitat szállja meg a földet:
emberek szive szépséggel telik meg
érezve az ünnep igézetét,
ahogy a Szent este egyre közelebb
már itt szórja boldogság igéretét...

Barát a barátot most átöleli
szív a szívet úgy keresi,
lélek a lelket átkarolja,
nyugalmat, szeretetet adva-
-s az ellenséget is elfogadva...

Légy hát boldog, s ne szomorú,
ne dúlja életed háború,
éld most a napjaid nyugodtan,
távozzon tőled minden bú...
örvendezz:mindjárt Karácsony van!

Álomtündér

2007.12.19.

A napok csak peregnek fájón,
a szememre nem jön az álom...
Békére,szeretetre vágyom:
emberi melegség az álmom...
Mondd, megadod ezt nekem?

A nagy ábrándok mikben hittem
elfoszlottak: kihalt minden...
Érző szivem egyetlen kincsem,
ezenkívül már semmim nincsen!
Mondd: elfogadod egyszer tőlem?

De jó lenne ha sejteném
a fényt az alagút végén...
Ha tudhatnám hogy van remény,
S az álmokból való lesz még...
Mondd: segítesz, hogy így legyen?

(Álomtündér)

Oly kusza minden- 

-idegen és zavaros,

elcsigázott lelkem

csak vaktában botladoz'-

-nem találja a kiutat:

kapaszkodók után

hiába keres-kutat...

Eltemet ez a szövevény:

nem csillan semmi remény?... 

Hol vannak a segítŐ kezek?

Hol a kedves emberek?

Mindenki elhagyott?

Tényleg egyedül vagyok?

Adjatok legalább egy jelet...

...s én kérdés nélkül megyek:

követve a hívó szót,

a nyugtatót...a bíztatót...

(Álomtündér)

2007.11.30.

Lehet, hogy nem is vagyok...
Lehet hogy te sem vagy...
lehet, hogy csak álmodtalak,
s magamat is álmodtam...
lehet hogy ez az egész
mi történik velem:
hogy befogad szemem
s érted dobog szívem-
-belefér egy álomba...
...de ha így van:
ha álom vagy-
-légy szép álom,
én csak azt várom
jöjj értem, úgy kérem:
gyere,álmodj velem...

(Álomtündér)

2007.11.28

Hallgatom egyre
e panaszos zenét-
-közben felidézve
Kedves tekintetét...
érzem szinte simító kezét...
Sírás kerülget...
...nem is tudom, miért?...

Gondok redői barázdálják arcod,
Majdnem hetven éve vívod ezt a harcot.
Korai elmúlás: ez volt apám sorsa,
sírás és bánkódás - ez maradt utána...
Egyedül maradtál ifjan és remegve,
kapaszkodtál félve két kis gyeremekedbe.
Erődet, hitedet mind elosztogattad,
s cserébe betegség bilincseit kaptad...
Most elnézlek téged anyukám te drága
Hidd el a sok munkád nem volt hiába
Te vagy minden szépség és jó életembe'
Vigyázz magadra ne légy beteg, s gyenge
Hidd el én örökké és nagyon szeretlek,
Kérlek édesanyám hadd maradjak gyermek...

(Álomtündér)

2007.11.20. 

Ablakom előtt az őszi köd gomolyog,
elmémben ezer kétely kavarog...
haragos fellegek borítják az eget
tőlem oly messze van, aki engem szeret
- vagy meg sem született...

Egy volt ki szeretett
s hűtlenül elhagyott-
- a halál a fülébe dúdolt
egy dallamot...
Oly édes dallam volt
elbűvölő zene:
Drágám azon nyomban
tovalibbent vele...

Azóta kis szivem
álomba szenderült,
ám mikor Te jöttél
létemre fény derült...
Mért keltettél reményt,
mért csillant rám szemed?...
Miért hitetted el:
boldog leszek veled?
A mélyálom-létből
mért verted fel lelkem?
hogy azután csúful
cserbenhagyjál engem...

Most itt állok árván:
te nem törődsz velem,
hiába feszíti szívem a szerelem...

(Álomtündér)

2007.11.17.

Alszik a bús táj
hó lepi már-
-elszenderült...
csípős fagy jár
szikrázó fehérség
lágy takaró-
-elrejti arcát
természet anyó...

Alszik az erdő
fedi pihepaplan:
álmában újra
langy tavasz van...
faágak ezrein
csillan a zúzmara,
fák között zúg
a süvítő szél szava...

Fejem lehajtva
én is álmodom:
- csillogó hópihe
megül a vállamon...
Téli napfény csillan
szép szemednek tükrén,
ahogy lágy mosollyal
vágyva indulsz felém...

(Álomtündér)

2007.11.15.

Esik az eső:
kopp-kopp
cseppre csepp -
- mindentől elveszi
a kedvem,
s a kedved...
mindenre úgy érzem
hogy nem megy -
- s szenved
pici szivem az érzéstől
hogy nem vagy,
s elhagy
minden remény hogy
látlak
bár várlak...
s még mindíg csak
esik az eső:
cseppre csepp
kopp-kopp...

(Álomtündér)

2007.11.09.

Borongós őszi délután
libben ezernyi gyertyaláng
felétek int a mécses fénye
rólatok szól a szél zenéje
belém hasít a múlt emléke...

Ma rátok gondolok,
most értetek sírok,
és tőletek fájok-
hová tűntetek
ó, ti hűtlenek?...

Gonosz a sors
hogy meglopott:
elvett apát és szeretőt,
rájuk borítva szemfedőt...

S mire kihúny a mécsek fénye
mégis kisüt a napsugár,
tekintetem vetem az égre,
szívem is nyugtot talál...

(Álomtündér)

2007.11.02.

 Didergő kis szivem
melegségre vágyik,
reszketve gubbaszt
bordáim mögött,
ijedten kalapál
jöttödre várva,
vergődik mint madár
kalitkába zárva...
Lelkem is reszket,
várja a percet,
vacogva áhítja
közelségedet-
s nem sejti: hiába,
hisz játszol csak velem...

(Álomtündér)

2007.10.29.

Szép -
- ha tavaszi reggel
libben a szellő a tó tükrén,
szép -
- ha nyári  délben
a verőfényben kék szemed
mosolya csillan felém...

szép -
- ha öszi alkonyon
ezernyi szinben tündököl
a naplemente
s szép -
- ha téli éjen
a didergő fákra
hó szitál-
- s szíved rámtalál...

(Álomtündér)

2007.09.26.

süt a nap, mégis szürkének látom,
szürkébe borult az egész világom:

szürke égen szürke fellegek,
szürke utcán szürke emberek
szürkék a napjaim,
s szürke az éjjelem,
tönkretesz engem
e parrtalan szerelem...

szürke az álom,
és szürke az ébredés
szürke hajnalon sötét rettegés
minden fájó perc nélküled szenvedés
- a reggelt várom,
hogy jöjjön a napsütés...

szineket szeretnék,
elég már a szürke
villanjon végre rám
kék szemed tükre
szivárványt akarok
az ég peremére:
mosolyod idézi,
ha rám nevetsz végre...

(Álomtündér)

2007.08.15.

Álmodom...
álmomban felém jössz,
rámnevetsz
Álmodom,
álmomban súgod,
hogy te is szeretsz.

Képzelem:
képzeletemben simogatsz
kedvesen,
képzelem -
ábrándjaimban
átölelsz Kedvesem...

A gondolat,
hogy nem lehetek
veled sohasem
felzaklat
és elszorul tőle szivem...
kérlek gyere,
légy velem...

(Álomtündér)

2007.07.31

Kedvesem...
arcod csak távolról nézhetem,
hisz valójában nem vagy a kedvesem,
s ez fáj nekem...
érintésed mennyekbe felrepít,
szemed villanása ahogy mosolyogsz,
elandalít...
egy kedves szavad nekem
a boldogság,
jó lenne, ha eltünne a távolság
közöttünk
s én tudhatnám,
hogy nem hiába várok Rád...

(Álomtündér)

2007.07.26.